Massza
Noshát. Délután még majdhogynem világmegváltó tervekkel ültem le a gép elé. Már ami a postolást illeti. Mivel vacakolt a net, ezért a lelkesedésemből mostanra egy nagy, szürke massza maradt, amiből már baromira nem lehet értelmes valamit kihozni. Ma azt mondta Valaki, hogy biztosan zseni vagyok, mert nekik szokott olyan gyorsan változni a hangulatuk. (Hát szerintem az elmebetegeknek is…
) A blogolás nálam meg már úgyis átment gyors firkálgatássá. Csak épp idepöttyintek valamit és már repülök is tovább. Csak feljegyzek valami keveset, ami másoknak valsz’ érthetetlen. Én meg évek múlva is emlékezni fogok erre. (Minden bejegyzésemre emlékszem.) Ez a zseni dolog is tök jól esett. Még ha poén is volt, ami mondjuk sanszos.
Egy apró simogatás. Gyűjtöm ezeket, mert nehéz időkben ezek segítik az embert, hogy ismét talpra tudjon állni.
Szép álmokat mindenkinek!

