wildgica.hu

Hát a reggelem az valami katasztrófa volt: manival megyünk a suli felé, már a hídon jártunk, pár méter kellett csak az iskola kapujáig. Eljött mellettünk egy ismerősnek látszó autó. Csak a 3 betűre pillantottam rá a rendszámtáblán. Meg is álltam egy másodpercre, hogy te maniöcsém, az nem a Balu volt? Mondja ááá, nem hinném. Okké. Séta tovább. Bent a B épületben megálltunk az egyik csokiautomatánál. Egyszer csak a hátam mögött megszólal egy mély hang: “Szia, [gicapolgárineve]kám!” Hátranéztem. Az összes vér kiment a lábamból, elsápadtam, majdnem összeestem. Balu ott állt mögöttem. Bejött utánam a suliba! Eeeez, nagggyon durva! A kezembe nyomott egy meghívót, hogy ekkorésekkor lesz az új könyvének a bemutatója, és hogy szeretettel /aham, inkább szerelemmel -sajnos…/ vár engem is. Hát egy nagy túróst! 54 éves. Kapjon már az agyához, hát na… hadd ne legyek múzsa… jó ég…

Ilyet még nem csináltam, de mostantól fogok: megnéztem a Statgépen a látogatók listáját. Azaz, hogy milyen nevű gépről néztek rám. Sok beszédes gépnév akad, ezért is volt érdekes a dolog. Kiderült, hogy a Miskolci Egyetemi Könyvtárból, valamint a Magyar Országos Levéltárból is olvasgatnak. Azt tudtam, hogy az ELTE-ről is, a könyvtáros kollégák. De hogy pölö vasárnap ki a franc olvas engem a BDF-ről, na azért az már elgondolkodtat… Túl sok tanár foglalkozik velem.

További gyöngyszemekre akadhatsz még itt:

Aki tudja, hogy ki festette ezt a képet az legyen kedves és tartsa fel a kezét. Ha a megoldást be is kommenteli, akkor meg örülni fogok nagyon. Köszönöm.

Az rendben van, hogy ne beszéljek mondjuk a vizihullákról, meg a zsigerekről, urambocsá’ szemműtétről, mert valakinek nem veszi be a gyomra. Macunak sem. De hogy ne beszéljek olyanról, ami az életem része, ami én vagyok, csak azért, mert számára nem tetsző “tulajdonságom” az? Csak azért, mert MÁS vagyok, mint az ÁTLAG? Mint ami NORMÁLIS? Ocsmány szavak ezek… Furcsa ez…
Hiába van körülöttem mindig rengeteg ember, gyakran a tömegben is baromi magányos tudok lenni. Csak gyűröm a hátam mögé a napokat, csak számolok vissza. Várok.