Ma Gyufánál “alszom”. Valszeg’ végigbeszélgetjük az éjszakát. 
Már nagyon várom!!! Egyébként most neki “gyártok” egy CD-borítót, mert megkapja tőlem ajándékba a Moulin Rouge! filmzenéjét. Biztosan örülni fog, mert neki is ez a kedvenc filmje.
Szintén ezen a napon találkoztam Sparklinggal. Farmer rövidgatyóban, meg egy kék, csíkos kis trikóban van. Igazán jól áll neki, tiszta édike.
Anyukámat és az öcsimet tegnap hazaengedték a kórházból. Nem nagy baba, viszont szép. Az egyetlen tesóm.
Pénteken valszeg’ talizok Sparklinggal. Remélem, hogy így a nyárra meg tudunk beszélni valami időpontot, hogy mikor fogunk összeülni egy jó kis beszélgetésre.
Törzshelyemre, a Bécsi Kávézóba új felszolgáló jött, E. Ez ellen semmi kifogásom, na de az, hogy a Zs. meg csak úgy átment a Toscana-ba, azért az elkeserít. Pedig tök jó fej srác, kár, hogy itthagyta a helyet. 
E. sem lehet rossz arc, bár azon egy kicsit meglepődött, hogy bemutatkoztam neki és azt is hozzátettem, hogy biztosan gyakran találkozunk majd. Remélem, hogy nem hitte nyomulásnak a dolgot, szerintem ez a kis kézfogás volt a minimum, hiszen nap mint nap látjuk majd egymást. (A többi dolgozó már ismer, szal’ ha esetleg elmeséli nekik a “történteket”, akkor biztosan felvilágosítják őt. )
Egyébként az utóbbi néhány napban rengeteg barátommal, ismerősömmel találkoztam. Többnyire ezek előre megbeszélt talik voltak, pesze akadt véletlen is. Például a minap összefutottam Baluval. Éppen évzáróról jött, sok-sok virágcsokrot kapott, amiből a legszebbet azon frissében nekem is adta.
Ma este 18:00-19:00 között megszületett az öcccsééém! Meg is néztem már, állati aranyos, szép, meg minden. Az a nő, aki kihozta megmutatni, valami rettenet volt. Ha a pici már rendesen fog látni, akkor remélem, hogy nem ezt a szumóbajnokot fogja először megpillantani, mert akkor tutira megáll a növekedésben. 
Szal’ a lényeg az, hogy tiszta boldog vagyok! 
A mobil dologra visszatérve: nem lehet mit kezdeni velük, de azért szépek és ez sem egy utolsó szempont.
Milyen régen írtam már! Sajna el vagyok foglalva, egyelőre nem tudom, hogy mikor lesz lehetőségem ismét blogozni. Azért össze fogom hozni valahogy, hamarosan…
Kaptam két új mobilt a nagybratyómtól. Az egyik Samsung valahányas (annyira azt még nem néztem), a másik pedig Nokia 6010-es. Az USA-ból hozta őket (egy egész reklámtáskányival tért haza), szal’ csak a polcra lehet kitenni őket, mert az itthonival ellentétben kint 1900 MHz-en nyomatják a témát, mi viszont 900 és 1800-on vagyunk a tutik. SIM kártyákkal, meg mindennel vannak (T-Mobile). Azért én úgy érzem, hogy ezt a kis “használhatatlansági” nehézséget is meg lehet oldani… Nahh, de ne is feszegessük tovább a témát.
Nyáron egy nagy külföldi cégnek fogok dolgozni, ha kellek nekik. Eddig minden jel arra mutat, hogy igen. Az állásinterjún én voltam az egyetlen nő, csak pasik voltak. Egy szerencsétlen el is akarta kérni a számomat. Kinevettem. (Egyébként a cég szintén mobiltelefonokkal kapcsolatos tevékenységet végez.) Kerek 2 hónapig szándékozom náluk dolgozni, utána felmondok. Erről persze nekik nem kell tudniuk, mert úgy biztosan nem alkalmaznának. Annyi idő alatt egy kicsit “megszedem” magamat, aztán utána vissza sem nézek.
Mindenből kettőt tartsunk kéznél, ami az élethez kell. Ekkor az életünk is kétszer annyit fog érni.
Két mosolyunk, két kedves szavunk legyen egy helyett. Megkettőzött szeretet, türelem, jóindulat – az élet mindennapos kellékei.
A jóból, a kellemesből tartalékunk legyen, hisz kétszeresen kell azt osztogatnunk. A természet bölcsen gondoskodott az egyről: társat rendelt mellé, hogy törékenységétől megóvja. A férfihez a nőt a nőhöz a férfit. Az emberhez embert. A szeretethez szeretetet.
Mindenből kettőnk legyen. Így ha apadna a szeretet, fogyna a türelem, csappanna a jóindulat, ott a tartalék a kezünk ügyében. Tudjuk, hogy hol keressük őket, és boldogságunk is megduplázódik. (Tatiosz: Tartalékok)