Ezt a marhaságot… : Diana veséje él. És ebben mi az akkora szenzáció? Az egy dolog, hogy megkapta egy másik nő, na de hogy ez az asszony később elkezdett angolul beszélni, pedig nem is tud… Nehezen hiszem. És Te?
Ezt a marhaságot… : Diana veséje él. És ebben mi az akkora szenzáció? Az egy dolog, hogy megkapta egy másik nő, na de hogy ez az asszony később elkezdett angolul beszélni, pedig nem is tud… Nehezen hiszem. És Te?
Azt majdnem elfelejtettem, hogy ma láttam Honey-t is. Ami furcsa: baromira nem érdekel. Kicsit sem hiányzik. Azért töxeretem, meg minden, de ez valahogy nem az a régi lelkesedés. Persze szívesen beszélgetek vele még mindig, de annyira már nem tudom beleélni magamat a dologba.
Holnap 14:00-kor találkozom Gyufával. Vééégre! (-: Nagyra értékelem, hogy a sok-sok vizsgája mellett rám is tud időt szakítani. Ez mondjuk kölcsönös, hiszen én is tele vagyok vizsgákkal. Nem véletlenül ő a L. L. J. B. N. A. E. V. Ez a mi kis rövidítésünk, ami annyit tesz, hogy LegesLegJobb BarátNőm Az Egész Világon. Utóbbit persze csak ketten használjuk, ezt a jelzőt nem osztogatjuk másoknak. És hát valljuk be, elég ciki lenne, mert olyan “csöpögősnek” tűnne. Ez olyan dolog, mint például az ember nem hívja a férjét/barátját, feleségét/barátnőjét olyan “otthon használatos” néven like Tündibündi, Csillagvirág, Mézeskosárka, Cukorborsó … etc., hogy más borzalmakat ne is említsek. (-:
Hát az valami hihhhhetetlen, hogy mennyire boldog vagyok!!! (((-: Sparkling ma megkeresett és kaptam tőle egy tiszta kis helyes, cserépben lévő gyertyát! Jajj, az valami fantasztikus, hogy mennyire örülök neki! A halványzöld cserepet apró fehér margaréták díszítik. Az ajándékos zacsin is margaréták vannak, így összességében látszik, hogy gondosan lettek összeválogatva. (-: Mondta, hogy a múltkor őt nagyon meghatotta az a szál – tőlem kapott – rózsa, igazán örült neki. Szerette volna valamivel viszonozni a kedvességemet, ezért az ajándék. Sokat tettem már érte, úgyhogy megérdemlem – mondta ő. /Hát naná, hogy mindenben szívesen a segítségére sietek, hisz’ nagyon szeretem. Persze ezt így konkrétan nem mondtam neki, úgyis tudja./ Szal’ volt puszi, meghatódottság és sok-sok boldogság. (-: Kérte, hogy gondoljak rá, ha meggyújtom a gyertyát. /Ez egyértelmű! Gyakran eszembe fog jutni gyertyamentes időszakokban is. (-:/
Nem tudom, hogy legközelebb mikor találkozunk, de azt azért még hozzátette, hogy a beszélgetést – amivel még mindig tartozik – mindenképpen összehozzuk. Talán már arra sem kell sokáig várnunk.
Az élet ma délután különösen szép!
Még mindig itt ülök a gép előtt, a 16:50-es busszal megyek haza. Ahogy ma, holnap is az 05:50-essel kell jönnöm… Ehh, de cefet fárasztó ez az egész mindenség! Meg ehhez hasonló magvas gondolatok hullanak most alá a billentyűzetre, belőlem…
Azért annak örülök, hogy ma kaptam egy kis zsét, pedig nem is számítottam rá. Nem sok, csak 3500 pénz, de ugyebár aki a kicsit nem becsüli… (-: Én becsülöm.