Ezt délután 16:25-kor írtam, azóta ettem és egy kicsit helyrebillentett Sz-val való beszélgetés:
Utálok panaszkodni. Komoly dolgokról nem is szoktam. Utálom sajnáltatni magamat, éppen ezért, ha az alábbiakat elolvasod, kérlek ne sajnálj miatta. Sok ember él rossz helyen, rossz időben, én csak egy vagyok közülük.
Éhes vagyok. 16:25 van és ma még semmit sem ettem. Nem is tehetem meg. Hisz’ örülhetek annak is, hogy “szerető” családommal élhetek együtt. Nemhogy még enni is itthon…! Adnak, de nem szívesen fogadom el. Mert úgysem hagyják, hogy nyudogtan egyek. Jönnek, és “beszélgenek” velem. (=hallgathatom anyám demagóg és logikátlan dumáját) Itthon a kaja szó említésére már összerándul a gyomrom és egy falat sem megy le a torkomon. Pozitívum: úgyis fogyni akarok, így majd sikerül leadnom 1-2 kilót (remélem).
Pénzem? Aham, szoktam dolgozni hétvégenként, a főiskola mellett – naná, hogy nem. Kedvem igen, időm nem lenne rá. De a kis családom nagyon jól be tudja osztani az időmet, ezért szerintük természetesen lenne időm mindenre, munkára legfőképpen. (Végülis “nem” kell tanulnom annyit…) És ezen okból kifolyólag egy fillért sem kapok soha. Nem is bánom. Nincs is jobb annál, mint a havi 30.000 forintos diákhitelt 4 év múlva törleszthetem. Szép kilátások… Kilépek a nagybetűsbe és egy valamim lesz csak: rohadt sok adósságom. Megoldás: el kell kezdenem dolgozni. Ez legkorábban csak nyáron valósulhat meg… bár, ha így folytatják, akkor rövid időn belül kicsinálnak, nem hagynak tanulni és ott kell hagynom a fősulit.
Meg állítólag el kellene költöznöm már. 20 éves vagyok. Szerintem meg nem kellene elköltöznöm.
Sajnos családot nem választhat az ember, ők választottak engem. Hisz’ megszülettem, a fenébe is…!
És legyen bármi, én akkor sem adom fel! Azért sem! Dacolok és ennyi. És akinek nem tetszem, az szeressen másokat. Én is ezt teszem. Szeretem a barátaimat, ők meg engem.
Úgyhogy happiness, love and freedom forever! És sz*rom bele mindenbe.
Köszönöm, hogy elolvastál. És szeresd a barátaidat TE is.
<És zárásként: a legbiztosabb pont az életemben, Macu. Köszönöm neked! :)