Furcsa ez a mai nap… Minden összejött, pozitív és negatív értelemben egyaránt.
Akkor most leírom az egész napomat, pontokba szedve:
1.) Majdnem meghaltam. De komolyan. Korán reggel, valami felejthető álomból ébredeztem éppen. Azaz nem ébredeztem, fulladoztam. Háton feküdtem (valszeg’ félrenyelhettem a nyálamat, vagy mittudomén) és próbáltam levegőt venni. 5-ször 6-szor is megpróbáltam, de nem sikerült. Köhögni akartam, dehát ahhoz is levegőt kell venni… Letapadt a tüdőm vagy mi a franc (nem értek hozzá), nem tudtam lélegezni. Nagy nehezen oldalra fordultam, akkor sikerült levegőhöz jutnom. Kb. 5 percig úgy lihegtem, mint akit egész éjjel üldöztek. És mindezt félálomban éltem át… utána persze egyből kiéberedtem… meg majdnem el is ájultam, olyan rosszul éreztem magamat.
Szóval mostmár tudom, hogy milyen rohadtul törékeny az ember. Semmibe is bele lehet halni. Tök jó.
2.) Mára Gyufával megbeszéltük, hogy találkozunk. Nagyon jó volt, beültünk a Bécsi Kávézóba, aztán vett magának egy ezüstgyűrűt, utána meg a Cinema Caffé-ban kötöttünk ki.
Pár napja meg rátalált álmai bőrkabátjára, így a fekete szövetkabátját megvettem tőle. És nagyon örülök neki, mert tök szép és állítólag jól is áll.
3.) Később találkoztam Macummal, hazasétáltunk. Aztán a ház előtt egy kis meglepi: az autó oldala úgy meghúzva, hogy még be is horpadt…
Természetesen egy cetlit sem hagyott hátra az elkövető, hogy hú bocsi, vagy valami… Az már biztos ciki lett volna neki…
4.) Itthon még egy lehangoló hír: Macu öccse elesett bicajjal és mint kiderült, meg kell műteni emiatt a könyökét…
Az meg még plusz rátesz a dologra, hogy ő zenetanár + a BigMouseBand (jobb oldalon linkelve is van) tagja. Hát nem tudom, hogy szegény hogyan fog dolgozni…
5.) Macuval ma még alig beszéltem. Most éppen tévét néz… és nem örül, ha megzavarom. Hát akkor ne beszélgessünk… ugyan, hát az embernek mi szüksége arra… ahogy érzi… ma már nem szólok hozzá… talán így feltűnik neki, hogy rosszul esik a dolog.
Nem is tudom eldönteni, hogy milyen ez a nap… még mindig furcsa…
