wildgica.hu

- Néha csak leülnék eléd, és ordítanám az arcodba, hogy szeretlek.
- És miért tennéd?
- Hát hogy csak engem szeress, örökkére.

A Rukkola egyik kampányához nemrég rajzoltam 3 plecsnit, melyet a három legügyesebb felhasználó között osztottak ki. Balról jobbra: nagykövet, konzul, hírvivő. Kattintásra nagyobb lesz.

Ennyi idő alatt befejeztem a középiskolát, elvégeztem a fősulit, lett nyelvvizsgám, elszinglisedtem, kaptam munkát, megőszültem, számüzettem vidékebbre, s a blogom még mindig kitart. Igaz, a régi lendülethez képest eléggé visszafogottan tolom már a kontentot, de ahogy mentek az évek egyre inkább úgy éreztem, hogy az életemnek sokkal nagyobb részét nem szeretném megosztani idegenekkel, mint amit igen. (Akik meg szeretnének informálódni hogylétem felől, azok úgy is kaphatnak infót más csatornákon.)

Akármerre lakott is a blogom – freeblogon, majd klogon, s végül saját helyen -, mindig énblog volt. Időnként hasznát is veszem, mert így nem kell megjegyeznem mindenféle dátumot, elég, ha visszakeresem itt. (Ez mondjuk pár évvel ezelőtti postoknál működőképes inkább, mikor még gyakrabban írogattam.) Amiért még hasznos (volt), hogy sokszor könnyítettem a lelkemen azzal, hogy kiírhattam magamból az érzéseimet, gondolataimat (ma már ezt többnyire privátban teszem – ha teszem).

Boldog szülinapot, blog!

“…mert én nem szeretnék olyan lenni, mint a többi nőci. Olyan, aki taktikázik, meg inkább nem mondja ki minden gondolatát a másiknak. Én inkább kimondom, még ha előre tudom is, hogy így nem lehet semmi jó. Mert a férfiaknak meg az kell, hogy adagolni a dolgokat furán. Én ezt tudom, hogyan kell, mert nő vagyok én is, csak én ezt másokkal ellentétben nem akarom csinálni. Én azt szeretném, ha úgy lennék jó, hogy kimondom minden gondolatomat. És most ez is káros amit csinálok, hogy ezeket leírom neked. Te még lehet, hogy nem érzed ezt károsnak, meg tudatosan talán nem is fogod sosem, de ez is mind olyan, amivel csak rombolok. Ilyen egyszerű, kimondott gondolatokkal is…” (egy beszélgetés részlete)

Ha lenne olyan, aki engem őszintén, felvállalva szeret, és én is képes vagyok viszont szeretni, akkor annak biztosan sütnék muffint. Mert csak azt tudok. Bár rontottam már el azt is. Kétszer.

…
Eddigi életem során háromszor sütöttem muffint – csak a statisztika kedvéért mesélem.